A tápnövények

Minden lepkehernyó zöld leveleket eszik?

Valójában nem, a lepke tartó hobbiban viszont igen. A tápnövény az a növény melynek leveleit, zöld növényi részeit a lepke hernyók fogyasztják. A lepke és pillangó hernyók a mi esetünkben úgynevezett klorofill fogyasztók, ami egy nagyon fontos anyag, de erről kicsit később írunk.

A lepke hernyókat táplálkozási szokásaik és táplálékuk fajtája, számossága szerint különböző csoportokba soroljuk.

A lepke és pillangó hernyók lehetnek monofágok, vagyis csak és kizárólag egy fajta tápnövényt fogyasztanak.
Lehetnek polifágok, vagyis több fajta különböző tápnövényt képesek fogyasztani melynek nagy előnye evolúciós előnye, hogy könnyebben tudnak alkalmazkodni és az életkörülményeik változását is könnyebben adaptálják.
Sőt lehetnek oligofágok is melyek csak meghatározott tápnövényeket fogyasztanak, ilyen például az Actias dubernardi igencsak népszerű lepkefaj, amely kizárólag fenyőlevelekkel táplálkozik, azonban több fajtát is elfogad (pl: Pinus silvestris, Pinus nigra).
Vannak olyan lepke hernyók is melyek xilofágok vagyis a fásszárú növények fatestéből táplálkoznak. A lista még néhány érdekességgel bővíthető, de ezeket az érdekességeket meghagyjuk későbbre.

Honnan szerezzünk be tápnövényt?

Több megoldás is van. Mindegyikhez tudnunk kell, hogy az adott lepkefaj mit eszik. A legkézenfekvőbb  megoldás az lenne, ha bemennénk a közeli kertészetbe és megvennénk az éppen aktuálisan szükséges növényt. Pontosan ezt ne tegyük! A kertészetekben kapható növények zöme növényvédő szerrel kezelt, vagyis a lepke hernyók szempontjából mérgezett és amint elkezdik megrágni megbetegszenek és elpusztulnak.

Gyors megoldásként olyan helyről érdemes beszerezni a tápnövényt, ahol már régóta növekszik és valószínűleg nincs gondozva, permetezve sem. Azért, ha a szomszéd bokráról szeretnénk tápnövényt csipegetni jobb, ha megkérdezzük előtte. Azt is célszerű figyelembe venni, hogy ne legyen közvetlenül a forgalmas út mellett, hiszen a levelekről vízzel lemosható a por de a gázok, olajok maradványai már kevésbé.  Ha ezt a megoldást választjuk, törekedjünk arra, hogy ne irtsuk ki a tápnövényt, hogy később mi is és mások is használni tudják.
Ahogy a régi mondás tartja a városi embert onnan ismerjük meg, hogy ágastul szedi a cseresznyét. Legyünk hát csak mértéktartóak és gondoljunk a jövőre is.
Egy másik bár hosszabb ideig tartó azonban a legbiztonságosabb megoldás, ha saját magunk ültetünk tápnövényeket akár cserépbe, dézsába, magról, palántáról stb. Amennyiben mégis a kertészetből frissen vásárolt növényekről szeretnénk ellátni a lepke hernyóinkat úgy, figyeljünk rá hogy a friss hajtásokat, leveleket adjuk nekik, ne a régieket mert azok valószínűleg kezeltek.Tapasztalataink szerint a kertészetből vásárolt növények esetén 1 év után már bármelyik levél adható a lepke hernyóknak.

A tápnövény leveleit eszik kizárólag a lepke hernyók?

Megint csak fajfüggő kérdés, például a Battus Polydamas hernyók tövig rágják a farkasalmát, a Pompás királylepkék pedig a selyemkóró termését is szeretik elnyamnyogni. Alapesetben azonban fásszárú növények esetén csak a levelek kerülnek elfogyasztásra, ezekből is a zöld levelek, a száraz megsárgult levelek alkalmatlanok a lepke hernyók táplálására ugyanis klorofill fogyasztók és az elsárgult, száradt levelekben nincs klorofill.

Mi az a klorofill?

A klorofill a növények zöld színét adó festékanyag. Szokás a növények vérének is hívni. Klorofill nem csak a növényekben, hanem például az algákban is megtalálható. Az anyag a fotoszintézisben vállal kulcs szerepet azáltal, hogy elnyeli a napsugárzás energiáját.

Általánosságban elmondható, hogy minél zöldebb egy növény annál magasabb a klorofill tartalma. A lepke hernyók ezt az anyagot dolgozzák fel, természetesen az adott tápnövényhez alkalmazkodva.
Botorság lenne azt állítanunk, hogy a lepke hernyók csak a klorofillt hasznosítják nem is tesszük. A klorofill tartalom viszont igenis fontos a lepketenyésztést illetően.

Néhány szó a nitrogénről
A rovaroknak és köztük a lepke hernyóknak is nagy szüksége van a nitrogénre, amit a növényekből nyernek. A rovarok „nitrogén” tartalma körülbelül 5-10 %-ra tehető, míg a növények 1-6% nitrogénnel rendelkeznek, nem véletlen hát hogy nagyon sokat kell enniük. Ahogy nő a növények nitrogéntartalma úgy nő a rovarok által felvett mennyisége is, így gyorsabban tudnak fejlődni és szaporodni.
A túl sok nitrogén viszont káros is lehet a rájuk nézve, ha az adott lepkefaj alapesetben élőhely specifikus és alacsonyabb nitrogén szinthez szokott a nitrogén szint hirtelen megugrása a lepkehernyó halálához vezet. Csak óvatosan a trágyázással!

Télen hogyan neveljünk lepkét?

A téli lepke nevelést, tenyésztést csak abban az esetben lehet folytatni sikeresen, ha van elérhető és megfelelő minőségű tápnövény, ezért csak olyan fajt érdemes télen is nevelni aminek biztosított a tápnövénye, jellemzően fagyalos vagy fenyőfán nevelhető lepkék tenyészthetőek télen is, amennyiben a természetből szeretnénk beszerezni a lepke hernyók tápnövényét.

A lepketartó hobbi alaptézise, hogy a téli nevelés esetében a hernyók általában jóval kisebbek lesznek és természetesen a bábok és a kifejlett lepkék pillangók is, ezt vegyük figyelembe, ha belevágunk. Az oka pedig felettébb egyszerű a növényekben nincs elég klorofill és tápanyag a hernyók számára így nem tudnak megfelelő ütemben és méretben fejlődni.

Következő bejegyzésünkben a lepke petékről olvashatsz néhány érdekességet, tarts velünk!