A lepkék beltenyésztése

Vajon a lepkéknek is van vérvonala?

Megérkeztek a várva-várt lepkefaj tojásai. Örülünk neki, belekezdünk a nevelésükbe izgatottan várva a kikelést a vedléseket és már bele is gondoltunk milyen szép lesz a lepkénk vagy milyen kecsesen fog repkedni a pillangónk. A bonyodalmak pontosan itt kezdődnek.

Kezdő lepketartók de sokszor még tapasztaltabb tenyésztők is beleszeretnek egy-egy fajba és minden áron szeretnék felnevelni a lepke hernyókat, anélkül hogy tudnák éppen hányadik generációt nevelik. Minden körülmény biztosított nincs vegyszerrel permetezett növény, megfelelő a hőmérséklet és a páratartalom, nincsen gombásodás, nincsen fertőzés és mégis elhullanak a hernyók, vagy csak néhány bábozódik be, de azok is kicsik.
Mi történhetett?

Beltenyészet.

Beltenyészetről a lepketartó hobbiban akkor beszélünk, ha a lepkék ősei vérrokonok vagyis, a tenyészeten belül az eredeti alomból felnevelt lepkék újra párosodnak egymással.

A hobbiban általánosan elfogadott a beltenyészet, ami a természetben is előfordulhat a lepkéknél, azonban nem mindegy, hogy milyen mértékben és melyik fajra vonatkozóan. Vannak ugyanis olyan fajok, melyek genetikája kevésbé érzékeny a beltenyészetre és gyakran 5-6 generáció vagy akár több is felnevelhető egy alomból, de a lepkefajok többsége nem ilyen. A természet pedig végképp nem szereti a beltenyészetet előbb vagy utóbb az orrunkra koppint és megállást parancsol.

Egy érdekes történet még 2017-ből, ha jól emlékszünk az évre. Mindig is nagyon szerettünk Antherina suraka madagaszkári bikaszemes lepkéket nevelni, mert csodaszép a hernyója is és maga a lepke is. A tenyészetünknek egyedi fehér mintázata volt és a kifejlett éjjeli lepkék a fajhoz mérten is nagyok lettek kb. 10-15 cm-es szárnyfesztávolsággal bírtak. A bikaszemes lepkék tenyésztése amúgy is pofon egyszerű, de ez a tenyészet nagyon erős volt. Árusítottunk is a szaporulatból, majd 2 évre rá találkoztunk az egyik kiállításon preparálva körülbelül 5-6 centiméteres szárnyfesztávolságú egyedeket, ugyanazzal az egyedi fehér mintával. Mellette pedig az élő hernyókat is melyeken látszódott, hogy nem túl erősek. 2 év alatt 4-6 generációt nevelhettek belőlük. Mondanunk se kell vegyes érzelmekkel fogadtuk a látványt.

Beltenyészet pro és kontra a lepke nevelésben.

A hobbinkban ez egy szükséges rossz és helye van. A mi személyes meggyőződésünk a sok éves tapasztalataink alapján az hogy fajtól függően maximum F2-ig érdemes nevelni ezután mi mindig elvágjuk a „vérvonalat”.

Mit jelent az F2?

Az F és az utána következő szám a hobbin belül jelöli, hogy hanyadik generációról van szó, vagyis hogy az ugyanazon genetikával rendelkező alomból hányszor kezdődött újra a ciklus vérfrissítés nélkül. Az F0 jelenti a kevert génállományt, vagy a vadonból befogott példányoktól származó lepke tojásokat, lepkehernyókat. A számok növekedésével tudjuk meg hogy hanyadik generáció.

Kicsit gondoljunk bele a lepketartásba főképp Európában. A különböző régiókból érkező színpompás állatok neveléséhez szükség van a vadonból befogott állományból származó szaporulatra és vagy a kevert vérvonalakra, erre támaszkodnak a lepkefarmok is.

Európában a más kontinensekről illetve a trópusokról beérkező lepkék és pillangók nem őshonosak nem tudjuk frissíteni a génállományt a természetből. A hazai és őshonos fajok tenyésztése, hazánkban engedélyhez kötött tevékenység hozzá tesszük jogosan, hiszen a jogellenesség mellett számos etikai kérdést is felvethet.
Ráadásul a hobbiban közkedvelt fajok többsége nem érkezik be állandóan Európába, hanem eseti jelleggel megjelenő faj, így kizárt hogy mindig friss lesz a génállomány. Ami adódhat egyrészt a tenyészidejéből másrészt pedig a kontinensre való beérkezéséből is.

Vagyis nem marad más hátra mint a beltenyészet enélkül maga a hobbi is megszűnne létezni és csak néhány kiváltságos ember tudna tenyészteni a saját kapcsolatrendszere mentén.

Az adott lepkefaj érzékenysége a beltenyészetre az igazán mérvadó vannak olyan fajok akiknél már az F1-F2 generációban is látszik a különbség ahhoz hogy ezt észrevegyük tapasztalat szükséges az adott lepkefajjal. Az hogy milyen mértékben tenyésztik ilyen formában az állatokat nagyban függ a lepke tartó hobbista hozzáállásától, mert a hobbinkban is vannak tenyésztők és szaporítók, a különbséget nyilván mindenki ismeri.

A túlzottan beltenyésztett lepkék jelei.

A beltenyészet melletti érvekből kifogyva nézzük meg tapasztalataink szerint milyen jelek mutatnak arra, hogy bizony az alom jelentősen túl van tenyésztve. Vagyis a természet közbe szól!

• A termékeny tojások nem kelnek ki, vagy csak nagyon kevés kel ki pedig mindent jól csináltunk, és a fertőzések mérgezések is kizárhatóak.
• A párzás sikeresen megtörtént azonban a megtermékenyítés vagy nem vagy csak részben történt meg, a lepke hernyó kezdemények már a tojásban elhalnak. Fontos kiemelni, hogy sikeres párzás ami például az Atlaszlepkék esetén körülbelül egy napig tart, pár óra alatt nem fog megfelelően megtermékenyülni a nőstényben lévő pete állomány. Tudnunk kell tehát hogy az adott lepkefaj párzási szokása milyen.
• A kikelt lepke hernyók elfogadták a tápnövényt  (a peteburok elfogyasztása után) és gyarapodnak, de látszólag erőtlenek és nehezen vedlenek, sokuk elhullik. Laikusan szemlélve nincs bennük erő. Képtelenek a vedlésre mert nem indultak meg a megfelelő folyamatok, vagyis az enzim termelés.
• A lepkehernyók túl vannak a kezdeti vedléseken, azonban nagy az elhullás aránya és a méretük is kicsi az elvárt mérethez képest. A beltenyészet egyik szembetűnő jele a méret csökkenése. Fontos ebben az esetben elgondolkoznunk, hogy a tápnövény megfelelő klorofill és nitrogén tartalommal rendelkezik-e, mert az is okozhatja ezt.
• Légszövők, vagyis lepke gubót készítő fajok esetén a gubó nem készül el, vagy csak nagyon laza kis szövedék van jelen és a báb mérete is kicsi az elvárthoz képest.
• A bebábozódás megáll és a lepke a hernyó és a báb stádium közt marad és elpusztul.
• Kikelt a lepke és kicsi a mérete, kevésbé életképes esetleg a szárnyak sem fejlődtek ki rendesen, a lepke gubón belül ragadt részben vagy egészben. A hibás szárny, vagy a lepkebába, gubóba szorulás csak akkor írható a beltenyészet számlájára, ha megfelelő körülmények között tartottuk a bábot és nem érte jelentős stressz az állatot (kiszárad, nagy hőmérséklet ingadozás stb…)

Fontos megjegyezni és megérteni, hogy a fenti jeleket csak akkor lehet kizárólag a beltenyésztés számlájára írni, ha minden egyéb tényezőt kizártunk. Sokszor rásütjük a hibás kikelésű lepkékre is ezt a jelzőt, azonban a hivatalos kereskedelmi forgalomban lévő lepkebábok esetén többségében nem ez okozza a hibás kelést hiszen a tenyésztőknek figyelemmel kell lenniük a beltenyészet okozta problémákra. Ez az ő érdekük is, hiszen életképtelen vagy beteg állatokat tudatosan értékesíteni egyrészt etikátlan másrészt pedig a saját „piacukat” rombolják vele.

A következő bejegyzésben a lepkefarmokról értékteremtő munkájáról értekezünk valamelyest hosszabb formában.